Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

2008 Március 18.

Zalán

Zakkant a srác. Bedobom nemlétező nagyapát, a szicíliait.
- Ásd el!
- Kit?
- Nagyapát bár jó fej lehetett.
- Hová?
- Virágcserépbe, tégy rá futómuskátlit! Röhög.
- Nem kéne mesét írnod, Galagonya?
Mesét, lalala...
Hirtelen zokogás, csak úgy a semmiből.
- Mi bajod?
- Menj! - Menj! Te is csak nő vagy! Már ordít...
- Mit értesz belőlem?
- Mit tudsz a szenvedésről?
Az álmatlan éjszakáim, önmagam elől való futásom,
mit tudod?!
A másnapi fejfájásaim. Hét éve enyém, nem enyém!
- Eldobott...
Úgy szeretem én marha, mint első nap! Megcsalni?
Nem tudom!
- Galagonya, fog a kezem!
- Ne eressz!
Nincs kinek elmondanom...
- Csitt! Nem kellenek most szavak. Most nem.
Kezem a kabátzsebében.
Agape...

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.