Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Mákszem

2008.07.02

Mákszem

 

 Aprócska dolog, ami velem történt, mégis maradandó,
 bájos dolog megismerni egy öt éves kislányt, aki
 a barátom lett. Fekete haj, fekete szemek, és mindig
 egy mesekönyvet tartott a kezében, egész nap elkísérte
 útján ez a könyv. Aladdin, és a többi mese....
 -Mesélj, kérte a kis ötéves, mindent! - Nekem nem
 mesél senki, se az apu, se anyu..Hát meséltem neki, hatalmas
 szemekkel hallgatta.
 - Tudod mit, én oviba járok, van a Kati, és a Rebeka barátnőm,
 és szerelmes vagyok Ákosba, mit kérdezed tőlem, hogy miért?
 - Hát mert szép, és kész, nem érted? Jaj, meg te is a barátom
 leszel, jó? Engem nem zavar, ha van egy nagy fiad, az se, ha
 nem vagy olyan, mint az anyukám,- én neked miért nem vagyok
 utadba? -Szoktad verni a Marcit?
 -Nem, nem verem.
 -De én pofonokat kapok, mert rossz vagyok, igazán nem tehetek
 róla, de olyan jó játszani,nem?! Válaszaim szinte nem is várta
 meg, ömlött belőle a szó. Néztem Noémi tündér lényét, és
 elfacsarodott a szívem, Marcira gondoltam, akinek mindent
 megvettünk, a család ajnározta, és akiből lelkes környezetvédő
 természetfotós, madármegfigyelő lett, aki csillagász táborban
 volt, aki olyan gyerekekkel nyaralt, akik mások voltak mint ő,
 és akinek rengeteg könyve van, ő rajzolt a falra, és kapott
 beszélgettünk rengeteget.
    Itt van előttem Mákszem, akinek egy rongyosra "olvasott"
 mesekönyve van, ócska játékai, és aki álomvilág tengerpartján
 játékok nélkül él.
 - Gyere, megmutatom a birodalmamat!- Nézd, van két nyuszim,
 mindennap én etetem őket, és itt van a fekete cica, Kormi.
 A kutyus amihez ne menj közel, a Bundi nevet kapta, de láncon
 van, eleresztettem, hát kaptam akkorát...
 Sírtam. -neked van kutyád?
 -Képzeld, lesz kistesóm, de nem lesz, nem tudom, mert az anyu
 megint sírt, és hallottam, hogy megjött,-de nem tudom ki,
 és mindig veszekednek, mert megint nincs pénz, mindig a pénz
 és akkor üvöltenek.
 Akkor elbújok, hogy ne zavarjam őket.
 - És elmehetek hozzád, és akkor megmutatsz mindent, jó?
 - Hadd vegyem fel a bőrdzsekid, jó illata van, és most
 mesélj nekem fejből!
 Elmeséltem neki a gubómesét, a kis fekete lánykának még
 nagyobbak lettek a szemei, juj, meg húha, de jó!
 Meséltem ami épp eszembe jutott....
    Istenem, de hiszen ez a kislány a maga egyszerűségével
 többet tud, okosabb mint a szülei.
 Táncolt, nevetett, örült, hogy a barátom lett.
A barátság, mindegy hány éves vagy nem ismer határokat.
Nem ismeri az önzést.
   Mindegy ki a barátod, szeresd, de told magad háttérbe,
csak egy kicsit, hogy adni tudj önmagadból, egy Mákszemnyit.
     Elvmesélem neki a Kisherceget, viszek mesét a tarsolyom-
ban, valami játékot összeszedek neki, és soha nem
 mondom azt, hogy láb alatt vagy Noémi
    Amikor nem vesszük észre
    a mindennap látottak ragyogását,
   attól azok még ragyognak,
   legfeljebb halványabb fénnyel.
   Mert a fény mások fénye
   által válik igaán tündöklővé.
    

 ******************************************************************************************************

KOMMENTEK:

 

piciluca

(Katának - 2008. 04. 25. 11:32)

Köszönöm a kis Mákszemről írt dicséreted, sajnos nem változott semmi, de imád, már felelős vagyok érte.Nem akarom, hogy elkallódjon, figyelem, törődök vele,egyenlőre ennyit tehetek érte. Észrevétlenül nevelem őt, a barátomat...

 

Mákszem

(Vacs - 2008. 04. 23. 12:41)

De gyönyörű ez a mákszem... hiszem és vallom mindenkoron, hogy a világ legcsodálatosabb és legtökéletesebb lényei a gyermekek. És a legfenköltebb érzés, ha az embert egy gyermek fogadja barátjául, a kis feketeszemű bogarad kiszolgáltatottsága szívbemarkoló, és mégis felemelő, hiszen TE a barátja, igaz kincse, ott vagy neki... Nagyon klassz életképet olvashattam tőled ismét... Grat és nagyon nagy ölelés neked... szeretettel...

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Mákszem

(Luca, 2008.07.14 08:21)

Kabóca, ehhez még visszatérek! Engem nagy gyereknek mondanak, talán pont azok akik felnőttek?

Mákszem

(Kabóca, 2008.07.11 22:35)

Az életből ellesett történet. Sok kisgyermekkel előfordul, hogy nem figyelnek rájuk, pedig a felnőttek tanulhatnának tőlük.
Patricia Clafford írja: A munka meg fog várni, amíg megmutatod a szivárványt a gyermeknek, de a szivárvány nem vár addig, amíg végzel a munkáddal.
Valahol olvastam: Edény a gyermek, amelybe a felnőttek a mérgüket öntik, és a felnőttek mérge volt az, ami betett nekünk.
Más: A gyerekség meghal, pontosabban meggyilkolják.