Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

A fürj meg a fogolymadár meséje

2008.07.03

A fürj meg a fogolymadár meséje
 

 

   A fürj meg a fogolymadár egykor régen nagy békességben
   élt együtt a földön.Bozótok, zsombékok sűrűje volt az
   otthonuk. Nem ismerték az ég tiszta kékjét, az azúr ég
   tündöklését,s a repülés örömét.
     Egyszer észrevette őket a szirti sas.Ő maga álló nap
   a verőfényes azúr égben körözött.
    Így szólt hozzájuk:
   -Ó,szegény kis törpék. Nem repültek még fenn az azúr
   égben. Mit tudjátok ti, hogy mi az az igazi szépség, mi
   az igazi gazdagság! Ne botorkáljatok tovább a földön,
   hanem szálljatok bátran a magasba!
    A fogolymadár szót fogadott,felrepült, s a gyönyörű azúr
   égbe jutott. A fürj nem követte példáját, lenn a földön
   maradt örökre a zsombékon.
   -Látod, a fürj azóta sem tud repülni-fejezte be a mesét
   Detre-,de bezzeg a fogolymadár, az büszkén szállt fel a
   magasba.
   -S miért mondtad el ezt a mesét?-kérdezte Ríka a királyt.
   -Előtted a példa!Választhatsz,hogy fürj leszel-é, vagy
   fogolymadár. Felrepülsz-e, mint a római sas,vagy börtönben
   sorvadsz el,mint buta fürjecske, aki azt csipogja tudat-
   lanságában:nem eszem, nem iszom! Légy inkább fogoly-
   madár,aki azt mondja: Én felszállok, veletek vigadok.
   -Ravasz vagy ám, te király!Elhallgattad a mese folytatását.
   Engedd meg, hogy befejezzem!
    Detre bólintott, s Ríka nyomban belekezdett:

 

           A Póruljárt Fogolymadár


   A fogolymadár szót fogadott a sasnak, s mind feljebb szállt,
   egyre közelebb jutott a naphoz.
   A kis fürjecske a földről leste erőlködését.
   Egy nap a sas nem talált magának élelmet az erdőn,s amint
   igy korgó gyomorral, nagy mérgesen szelte át a levegőeget,
   észrevette a fogolymadarat. Körmei közé kapta, s amikor
   tépni kezdte a tollát, így szólt:
    -Ó, te hiszékeny fogolymadár.Az igaz, hogy szép itt fenn,
   de ne haragudj, én ma egy falást nem ettem, éhes vagyok,
   tehát most széttéplek.
   A fogolymadár még utoljára lepillantott a zsombékra.
   Lenn, a fürj, boldogan futott a kicsinyeihez,
   pittyegett nekik, aztán szárnyai alá vette. Ekkor utolsót
   sóhajtott a fogolymadár:
   -Bizony szebb a zsombék világa, mert az véd és betakar!
    Szavait azonban senki nem hallotta, olyan fenn volt
 a magasban.

 

   Látod ezért nem szégyellem, ha ostoba fürjnek nevezel!

******************************************************************************************************

 

KOMMENTEK:

 

A Fürj meg a Fogolymadár meséje

(Vacs - 2008. 05. 13. 12:42)

Nagyon tanulságos történet. És imádom a madarakat... Tetszett... grat...

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

A fürj meg a fogolymadár meséje

(Kabóca, 2008.07.11 22:13)

Egyszerű, szép, tanító mese.