Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Barbizoni intermezzó

2008.07.03

Barbizoni intermezzó
  


   Szeretek írni a festőkről, náluk ecset, vászon,de aki ír,
   a papír és a ceruza, egy szót lefirkantva, hogy el ne vesszen, no
   és a számítógép. Dühös vagyok, amiért sokan nem ismerik a festőket,
   jobb esetben a kubista Picassó mond valamit, és a homály...a fejekben.
   És én most képzeletben Barbizonban járok, viszem magammal Tomot, a nagy
   egoistát a gépemen, ami mindig bedöglik.
   Tomnak persze nem tetszett az egész, de mesélni kezdtem neki Barbizonról.
   Ne nyafogj!-Miért nem maradtál Párizsban, hisz Csodatájon járunk!Miért
   zavar, ha a kocsit időnként tolni kell? Éhes vagy, na és? Nézz, gondolkodj,
   láss! A barbizoni festők sorát Rousseau nyitotta meg, egy szabónál lakott.
   Követte a többi "barbizoni", a spanyol Diaz de la Pena, Jules Dupré,Daubigny,
   Chintreuil,az állatfestő Brascassat,Troyon, és mások, tudtad, hogy itt élt
   Paál László?Gondolkodj! -Mondok egy szót,nagyon fontos, plein air...
   Hát ők voltak ők, a szabad ég alatt festők. -Kitalálhattad volna!
     Barbizon....énekelni lehetne ezt a szót!
   Szeretem ezeket a festményeket, csak a dráma hiányzik-nyafog bele a fülembe.
   -Miért, dráma nélkül nem lehet festeni?
   Dehogynem! Éppenhogy nagy tájképeket dráma nélkül lehet festeni, olyat,
   mint Corot képein.-Figyelj Luca, ezek a férfiak nem jutottak fel soha a
   corot-i magaslatra!
   Ezzel vitatkoznék, a szabadban készítették el vázlataikat,de a műtermükben hozták
   tető alá. Hirdették a szabadban festés kultuszát, mégis kinek sikerült ez?
     Monetnak!Kedvencem Corot.Jean-Baptiste Camille Corot. Mesélek róla Tom!
   Corot ösztönösen festett, játékosan, mint egy nagy gyerek.
   Azért szeretem őt, mertnem óhajtott követni semmilyen "izmust" nem  magyarázzák,
   ideologizálják műveit,nem volt iskolája, rendszere, még csak nem is tudatosítja,
   hogy rendszere milyen,hanem csak fest.
   Érted, Tom"CSAK" fest!Istenáldotta tehetség.
   Ezért ösztönös. Tom, énekelnek a képei!mi biztos nagyon szerettük volna, nemzedéke
   nagy öregje volt, nem is hívták másként, csak a derék Corot apónak.
    Nyolcvan évig élt,és szakadatlanul festett.Autodidakta volt,nem követte
   sem Ingrest, sem senkit, imádta Milletet, becsülte a barbizoniakat,
   de mégsem lett belőle "barbizoni festő", szabálytalan volt
   mindenben, kilógott a sorból, nem gyötörték anyagi gondok.
    nem lázadt, na látod nem volt sem forradalmi, sem felforgató.
   Szerette, ha szeretik.
   Mindig Csaba jut eszembe róla. Ő ilyen, és ő is remete, a természet
   gyermeke. Hopp!Igazad van!
   Volt egy felfedezése, a világ változékonysága.
   Hogy minden átmeneti, lebegő,változó. Ez az, amiben szemben állt
   kortársaival, akik a változatlant, az örököt, a mélyet, az emberit a jelképeset
   ábrázolták. Milyen más természetet festett!
   Csupa költészet, minden képe, csupa hangulat!
   Képzeld, ha látta volna hogy én hogy festek!
   Azt hiszem elgondolkodott volna a narancssárgákon, az ibolyákon, a korallokon, a
   napsárgáimon! Nálam a színek a költészet. Emlészel Mozart vásznamra?
   Mint az őrült festettem, és nem madárcsicsergésre! Nekem a "barbizoni" más lett
   volna, nem én lettem volna!
   Mégis, ha ránézek a Sennegon kisasszony című képére, úgy érzem, le tudnám festeni,
   mert olyan magától adódó az egész, kibontakozik a szépség...
   Tomom, na látod,ez a tehetség!
   Ő igazibb, mint Millet erőlködő parasztjai,-talán azért mert nem típus,
   és szimbólum, hanem egyszerűen önmaga. Hát hogyne hinné el az ember
   önmagáról, hogy tud festeni, ha ilyen egyszerű eszközökkel megy?
   Aztán persze kiderül, hogy nem megy!
  

 

******************************************************************************************************

KOMMENTEK:

Barbizon

(Vacs - 2008. 05. 16. 20:25)

Olyan magától értetődő, hogy épp Te írod ezt Lucám, láthatóvá tetted szavakkal, amit a festők a képeiken. Igen egy festmény ez az írás, apróra szeletelt tudásmorzsák tömkelege. Mondtam már? Nagyon szeretem az olyan írásokat, melyekből tanulni lehet, márpedig nálad nyugodtan bele lehet feledkezni a művészetbe... Ölelés Vacs

 

képek

(hori - 2008. 05. 16. 12:16)

Valamikor festő akartam lenni. Szeretem az "olaj" szagát. Meg azt, amikor "öblítem" az ecsetet, ahogy törlöm a kezem a ronggyal.
Felhordom a festéket az alapozott vászonra... Először mondjuk, csak barnát, egy nagy foltot, aztán erre feketét, sárgát, fehéret, majd pirosat. Lesz belőle ember, egy nő szoknyája, ruhája, árnyékokkal, hullámokkal... Az emberi értelem, elgondolás realizálódása. Misztérium. A téboly határán egyensúlyozó Ember, ahogy együttlélegzik Istennel.
Hiszek a plein air festészetben. A jövőjében. A kubista képek széles ecsetvonásai is tetszenek, de mégis... Bár itt is azt állítom, mint korábban, hogy le kell vetni mindenféle izmust, göncöt, ami ránk ragadt az évek során, és saját magunkét kitalálni. Akkor mutatkozik meg az Elme. És ehhez is kell valamilyen Rendszer, de a saját.
Az író is fest, például, amikor a leírások követik a látványt. És remélem, hogy én is festek...

Tetszenek ezek a festészettel összefüggő blog-ok. A Cézanne... is.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.