Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Jean-Francois Millet

2008.07.02

 Jean-Francois Millet

-Úgy döntöttem, festő leszek! Ne is próbáljátok megmondani,
lebeszélni erről, mert én több, nagyobb más akarok lenni,
mint ti!
  Szüleim rábólintottak, nem lettem paraszt. Most itt sétálok
Párizs forgatagában, és azt kérdem önmagamtól,megérte-e?
Nyomorultul érzem magam, a  salon megint elutasított.
Nem az érdekel, hogy mélyponton van, Hisz Corot, Delacroix
Képeit is elutasítják-és most mégis ... talán, itt a lehetőség
végre rábólintottak egy nimfámra...
De azt, hogy ezért milyen árat fizettem, már nem kérdezte senki.
Abbahagyom, mert a hátam mögött nem fognak röhögni, hogy csak
meztelen nőket festek.
Kiköltözök  Barbizonba, soha nem festek mást, mint parasztokat!
Mekkora elhatározás kellett akkor ehhez...
Talán már nem tudnám megtenni.
Megint nincs pénz a gyerekeknek, éhezünk, asszonyom takarékos,
de kilenc gyerek! Talán pár száz frankot adnak ezért a vásznamért,
Így is egymás ruháiban járnak a gyerekek, és nevetik őket,
miattam. Látom a kis sápadt arcukat, nagy szemeiket, feleségem
tekintetében a fájdalmat.
   Azt is tudom, hogy hiába olvasok a biblából, Mózes könyvéből
"Orcádnak verítékével egyed a te kenyeredet"- megértik-e
korgó gyomorral? Hát ezért adom el a képeim,mindig, újra a parasztoknak tetszik amit alkotok, de a műbírálók         
nevetnek rajta,pedig rabszolga módjára dolgozom, hogy befejezzem
a Kalászszedőket. Ér egyáltalán ez a kép annyit?
  ...És most megtudtam véleményüket...
"Millet műve maga a gigantikus és pökhendi rútság, a három asszony
mint a nyomor párkái . A másik újság se ír különbet rólam,
nevezzetek csak a az ocsmányságok festőjének! -Nem érti
senki, hogy én a paraszt típusát akarom megfesteni?
  ilyennek ismerem a parasztokat Normandiában, Barbizonban,
ezek a képek igazak, tehát szépek is nekem!
Ez már a múlté. Hiába festek, nem sikerül. Már sen
próbálok alkotni, Van Gogh lelkes követőm,de mégis
 hiába a többi képem, semmibe veszik.
Beteg, fáradt vagyok, életem vásznakban -meghalok....
Marianne, hol vagy, mi lesz a gyerekekkel, talán a nagyok
gondjukat viselik....


 Tizennégy év múlva..


Aukción vagyok, Millet unokája, camille, várom mi lesz..
A La Rochefoucauld utcában már tapintható az izgalom.
Most kerül sorra az Angelus.
Nagyapát felállva ünneplik! Ezt nem hiszem, a francia
állam, a washingtoni múzeum, és egy magángyűjtő küzd a képéért.
640 000 frank...
Meg kellett halnod, hogy ismert légy, hogy jóllakhassunk,
szépek a képeid, mennyi finomság a vonalakban, a legnagyobbak között
vagy, mert csak a legnagyobbak tudták a sorsot megfesteni.
"Orcád verítékével"...
Hazaindulok, mert gusztustalannak érzek mindent, fura ürességet
érzek. Azt hiszem neked sem tetszett volna ez a hazug világ. 
Én is festek, mint te, nem törődöm azzal, mit szólnak egy nő
aktjaihoz...
Istennek , önmagamnak tetszik, a többi nem számít...

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.