Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Hozz nekem Cubából orgonát

2010.06.27

 

/ szélillatú levél /

Jó volt akkor Ruízzal az éj sötétlilába fordult vagy csak a gertya miatt éreztem Messziről kabócák cirregtek és békák meg szúnyogok elmosolyodtam most ahogy írok

Gabriel tette bele a a verseibe a békákat mint illusztrációkat 'morbidul visszaköszön egy varangy' válaszul rá megírtam a csipkezoknis hangyám aki belefullad az abszint tavamba

a szélnek nincs szaga

Melankólia és nevetés közti szünet Akkor tudtam már hogy festő lett Furcsa volt
sosem úgy beszéltem vele mint festővel sosem beszéltünk mi hallgattunk de azt jól.
Fárasztotta a nők hisztériája unta gyűlölte már reggel is amikor félálomban végiggondolt egy napot álmát magára húzva és ha dühös volt akkor lógó mellű nőket festett turcsi orral, zsidó nőket örményeket az idegen kisebbség önmagába fordult karikatúráját. Mert hamar öregedtek és Rondán röhögött hozzá Mesélt egy nőjéről sötét haj Az én tudom csak fellengzősség ami néha átfordult a nőnél zokogásba jobb esetben vihogásba Talán még Fájóbb ritmika

Vakfoltos tükrében látta magát minden órában pöttyös arc A sötét gyerekszemek gondoskodj rólam némasága Közben káromkodott obszcénul

Imádott dugni ösztönösen gyorsan mindenhol lélektisztulás pillanatnyiság impresszió nevezd Gabriel aminek akarod... mindig szomorú lettem Vázlat Életéről ceruzavázlat hozzá a csend

a szélnek nincs szaga

Szentjánosbogár világította meg szemét pillanatokra tűzliliomok lángoltak kezén
Sűrű volt az éj a szélnek illata van fűszerszaga vagy csak beleképzeltem mindent
Nem baj jó ez így Narancs volt a domináns vagy a kék Tudatalattija komplementereket ásított Szürke eminenciásnak hívta magát Farkon csípett vágy vagyok és köpött egy hegyeset...Mindig hátrafelé

Ez volt a színdarab a tízszereplős nem látta hogy könnyezem megkönnyezem

Nagylábujj, Tyúkszem, Tortácska, Unokanővér, Bütyök, Két kis Kutyus, A Csend, Sovány szorongás, Kövér szorongás, Függönyök

Tudta hogy én is hibásan írok ülünk már nem ír Pablo már fest. 2 év helyesírási hibái És nem látták a varázst! Sírtam

CINKOSOK

Nem beszéltünk Láttam a Hold ezüstövét a furcsa világokat amik elhervadtak az arcán éjjelre hogy Reggelre új világok ébredjenek Korán ráncosodott A homlokráncok
beették magukat a bőrredőkbe akár a hegedű húrjai Pipaszár lábak fekete szemek mindig terepszín short strandpapuccsal esetleg egy kockás ing Soha nem volt szép csak érdekes A kéz külön tanulmány volt nem tudta hogy figyelem tömpe ujjait néha ropogtatta némán ordítottam meghallotta Eres kezek deltatorkolata hullámzott vékony bőrén

Sokáig néztem és tudtam hogy a Holdról batikolok egy képet Ráfestek egy női alakot ahogy a haja lelóg és utánakapva fonja a hajfonatát
Fellibbenek hozzá és az ezüst Hold zöld színű szemét simítja esik az eső Türkiz könnyek lesznek A haja fekete hosszú ujjai közt tartja a cigarettát mindig ferdén elegánsan kinéz mögüle és csillagközöket fúj a füstből

Dora már a csillagokban van mondta Pablo. Így egyszerűen

Csend éji csend Összeesküvők akiknek nem kell átbeszélgetniük az éjszakát Minden arcrándulás egy szó Tudom most mit mondott Nevess magamban mondom csak nevess bolond A múltkor azt mondta olyan vagy mint Kuba Túl kell élni Kubát és engem mindig rá emlékeztettél

A szélnek nincs szaga
Azt mondtad olyan vagyok mint Kuba

Nagylábujj, Tyúkszem, Tortácska, Unokanővér, Bütyök, Két kis Kutyus, A Csend, Sovány szorongás, Kövér szorongás, Függönyök

Körülröhögött csend lett a színdarab

Furcsa levél ez Gabriel García magamban írt képek A képzelet
víziói a Hold dalol Megérint minket egy régi fakó kép cakkos szélű pillanata
képzeld hozzá a fényképező nőt ujjai közt hosszú szárú cigaretta

A szélnek van illata

Papírlapok a Hold csendjébe Futnak
MKrisztina
2010. június 23., 15:38:35
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.