Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Hiányod

2008.07.01

 

 

Kép

  Éjjel angyallal álmodtam,ugye jót jelent?Hiányod
  furcsa. Meghatározhatatlan, kicsit olyan mintha
  nem fájna. Szivem dermedt csend járja át,most
  nincs ami felkavar,ami fáj. mégis ott belül
  mindjárt sirnom kell.Az éj csendje körülölel
  betakar. Fura a júniusi éj dallama.Van dallama?
  Szeretem az éjt. Mesél.Én képzelek bele talán
  mindent. Tudom, hogy én. Mászkálok a kertben.
  Egyedül magányban, csendben.Rétre sétálok, hogy
  érezzem magam körül a nagy feketeséget,csillagok
  dallamát. Melyik énekel altban, és melyik szopránban?
  Hiányzol. És mégsem.Bennem élsz, lélegzel, érzem.
  Gondolataink ritmusa együt dobog bennem.A csend
  vár.Gondolataidban ott élek,te már alszol érzem.
  Lefekszem a fűbe. szinte szédülök, ahogy felfelé
  nézek.Nagy titkok tudója nem én vagyok,szeretek.
  Hitetlen emberek vakhitével találkozom.
  Jó nekem. Nem aggódom minek. Anyaföld
  gerincem alatt, fejem felett a csillagok.
  Követem csillagom, nem félek.Ami bennem él
  kicsirázik.Nincs még kész..Most készitem.
  Néztem arcod. Nem vagy elégedett.Szép arc pedig
  Gyönyörű. Vannak ilyen arcok, talán krétarajz,
  igen semmi szin, fekete-fehér.Sokat lendit
  a satir rajta.Eszembe jutott. csak úgy csillagokat
  nézve.Szép éj dallama,almát rágcsálok,boldog
  vagyok.Erős volt néha összekapásunk, most
  pihenek. Szeretem a békét, a csendet, de töltődöm
  veled. Fura, ugye, töltődöm veled. Mondd, jó neked?
  Jó veled, nagyon szép veled. Csoda-indigó,
  asszonyi létem nevet.Királykék sirató vagy
  inkább nevető neked.Te ne sirj, nevess!Jó volt
  Barbizonban veled.A vizet nézve ,Párizsban
  mászkálva, mezitláb .A sejtek hite
  ösztönös, legyőzhetetlen varázshatalom,
  amellyel szaporitva-dúsitva  fákat,virágokat, állatokat
  bűvölnek magukból, megvalósitják mindazt, ami csupán
  a magok rejtett álmaiban élt-de az embernél az
  ösztön kevés!Most elindul valami-messze még a cél.
  Szép az éj, dallama alt,énekel júniusi fényt.
  Csillagok álmositanak, jó veled, jó neked?
  Minden csodát neked adok, álmaid megépitheted
  álmaim megépitem neked.Hited neked adom,
  mint csillagfényt.Hitemet. Hiányzol...
  Júniusi éjen csendem vall szerelmet, tiszta forrásból

 Nő kiálltása, suttogása  szeretlek, csak ennyi, szeretlek!Kép

 

  
                                                                                                 
            

 

 ******************************************************************************************************

 

KOMMENTEK:

 

Hiányod

(Rebi,CSuri1. - 2008. 06. 07. 21:04)

De jó is az édesanyafölddel és a mindenséggel eggyélenni,átadni magadat,befogadni ,feloldódni.és szeretni.


Hiányod...

(Kate - 2008. 06. 06. 07:31)

Hát... nem megmondtam? Csuda egy nő vagy... Ilyen gyönyörűt... A végén csak felsóhajtottam, s szemem önkéntelenül előről kezdte a sorokat, már az indítással megbabonázod az olvasót, mert még a legszkeptikusabbakat is megfogja az angyal fogalma, szóval remek az indítás... no és a folytatás, mega befejezés...
A legjobban ez tetszett benne, mert ez magába szippant minden érző lelket... és aki valaha találkozott ezzel az érzéssel, az tudja miről beszélsz...
"Hiányzol. És mégsem.Bennem élsz, lélegzel, érzem.
Gondolataink ritmusa együt dobog bennem.A csend
vár.Gondolataidban ott élek,te már alszol érzem.
Lefekszem a fűbe. szinte szédülök, ahogy felfelé
nézek.Nagy titkok tudója nem én vagyok,szeretek."
Egyszerűen kifejezve az érzelmeket egyetlen szóval szeretlek... Ez a mi szavunk, de kölcsön adom neked:) AZÓTA a miénk, amióta más tartalommal bír, de ezt tudod:)) Írd tovább hiányod, sorozat lesz... Ölelve vagy:)

 

Hiányod

(hori - 2008. 06. 05. 22:26)

Szép, érzéki!

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Hiányod

(Luca, 2008.07.11 13:41)

Köszönöm nektek!

Hiányod

(Kabóca, 2008.07.11 13:24)

Nagyon érzékeny vagy, a csillagok dallamát is hallod.
Bennem élsz, lélegzel, érzem: Lehet-e ennél közelebb kerülni egymáshoz?
Hitetlen emberek vakhite: A bigottság tömören leírva. Találó.
Boldog ember, aki ennyire eggyé tud válni a természettel és érzi minden apró rezdülését.
Neked egy parányi sejt elég, hogy kibontsd belőle a világot, világodat.
Szereteted, szerelmed a csillagokig ér. Magával ragadó, lendületes vers.