Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Pukkadjatok polgárok

2010.06.27

 

A delfti váza benne a piros kék
rózsaszín virágok darabossága
de meggörbülnek a fák kínlódva nyújtják ágaikat
a tányérokon elgyötört almák pihennek
és a szenvedő Krisztus töményen
odakent festékmassza
feszültség ösztön robbanó
indulat ez Cezanne vagyok
Gachet doktor háza a különc barátsága
És nem pihenek de estére beleesem az ágyba
kifáradva de a szerelem bizarr felleg
életem egén nyugtalan vergődésem
torzra festem meztelen testetek
soha nem érdekelt az anatómia hervadt
bizonytalansága na és Cezanne vagy
tökösen kell festeni férfivágy ágyékomban
és félek minden nőtől félek összetöröm
gátlás düh bennem hörgök rekedten
visszamenekülök önmagam magányába
talán az akasztott ember házába
egzaltált különcségem ki érti
bigott vallásom szidja papokat
fütyülök mindenre mindenkire
Rodin előtt térdre esek aztán sírok
egyik pillanatban szeretkezem a másikban
ijesztő a külső mit takar suhancok
'csak' festőt takar a lélek fura
kérlelés szeressetek hajnalban és este
arra vágyom nem értitek szeretetre
MKrisztina
2009. május 03., 16:44:21
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.