Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Felnőttjáték

2010.06.27

 

Garcia Lorca jutott eszembe
hazug vágy játszik velem

ajak ajakba béklyózva
míg a hurok ráfeszül nyakamra
és csillagok robbannak szemgolyóm mögött

enyhülést keresnék

az ajtó előtt csókolt
nem húzódtam el
hagytam
viszonozni csókjait
lusta voltam
és ő csak ontotta ócska vicceit
hülye
nem érdekel
- kellett volna kiáltanom

kimerülten vetkőzni kezdtem
mosolyogni is fáradtan
a három haikura gondoltam
- nem kívánom
undorodtam a szőnyegtől
elkapta ruháim
játszottunk egymással
a vágy csúfot űz
önmagából semmit sem tud nyújtani
de nem tud kialudni sem

egyre dühösebben a másik nevét mantráztam
hátába mélyesztettem körmeim hogy fájjon
hogy ez most
testetlen ölelkezés síremléke legyen

mindjárt vége lesz
éreztem lefolyni tengersós könnyeim

és szerettem volna
csillagrobbanásig ölelni

közben arra a fura beszélgetésre gondoltam
amikor azon a fagyos délután
zavarban voltunk
és egy zugot kerestünk

akkor még a kielégülés mosolyával arcunkon
jó volt összebújni

és szeretni a karcsú holdat
és nem gondolni Garcia Lorcára
akkor nevetve néztem:
szépnek láttam
kabátzsebben volt a kezem
számat simítottad
és hoztál narancsot éjjel
öcséd nehogy megegye - mondtad
nevettünk
rajta volt még a spanyol árcédula
az ezüst szavak melegsége még most is érint
lefordítottad nekem a gyönyörűt
szeretünk világ
halljad!

játszunk
Garcia Lorca elfordul
és a hold szemébe rejtőzik
MKrisztina
2009. május 21., 14:39:26
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.