Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Estike illatában

2010.06.27

 

hideg Hold figyel kék szemekkel
amikor khiton formán
magamra tekerem álmaim
s dédelgetve őket
Istennővé változom


magányosan kereslek


fényét vesztett szemed
pokol árnyékában látom magam
kéjben fürdeni


szeress
szeress Buda sötét vizeinél
fűben fában
szamárkóró hajolásban
cassiopea csillagában
a pipacsok közt
a dallam felívelő ritmusában
estike összecsukódó lassú ringásában
vörös hajnal zokogásában
amikor bluestól hangos a világ


és ölelj barbárul
mint egy pogány


nyaklánc tépte dühöm
hófehér


éjjelek zúzzák álmaim
neved sikítom
saját hangomra ébredek


sze-ret-ni- a-kar-lak
a-kar-lak


álmaimban
ott élsz és nevetek
mindig nevetek


amikor ébredek
letörlöm nevető könnyeim
arcod fényét simítom
magam sem tudom: áldás vagy
átok volt-e minden kimondott szó
mit bolondul neked adtam


hazudni nem akarok
mint a nap sugarait
ösztönöm szórom rád
és hirtelen érzem a szóma éhségét
álmomban is érzem
álmodom
letépem gyöngysorom


egy nő rám mered
a barackgyöngy elégurul, felveszi
- milyen bolondok vagyunk


nézz rám
nézz
- kiált rám az álomkép
s az istennő dühétől
gyöngyök gurulnak szét a planétán


letépek egy hajlékony aranyvessző ágat
az égre írom fel vele vallomásom
és a lángoló neved nézem hajnalig
amíg
cassiopaea holdszőtte dallamában
el nem halványul


csak nézz fel
és láthatod


aztán suttogd is el
hogy érezzem
MKrisztina
2009. május 19., 18:33:43
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.