Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Tengerem vagy...

2008.07.07

      Tengerem vagy...

 

 

    Megint kiültem a Szajna-partjára,nézem Békástanyát, a vizet, a csónakokat,
    a fürdőzöket. Szerelmes vagyok, életemben először, eddig hittem, hogy amit
    átélek az... Ugyan, a nagy Monet szeret. Tegnap is itt ültem, tegnap is itt éltem
    mert boldog vagyok, néha meg fáj, nagyon tud fájni...És mégis a világ legboldogabb
    embere vagyok. Nem kellek neki, nem akar, de mégis akar... Irtam neki egy levelet,
    Tengerem vagy cimmel.. Kékekkel, zölddel, sárgával, tükröződött a nap vásznamom,
    vászonra festettem oljjal ..Tengerem vagy, vizem vagy, énem vagy, te enyém vagy..
    Ne akarjak tőled semmit? nem adom fel, tudom, hogy ott van Camille, nem érdekel.  
    Dehogynem, jól teszem, jól teszed te isten marhája, te szegény csóró, aki élvezi
    az életet, te, akit Bazill támogat, de őt meg az apja..Yvette.. Yvette Monet
    szerelme, nem veszed észre, hogy az enyém vagy, hogy minden kék zöld mosoly te
    vagy? Mellőzök minden alakot kutyát, mindent a képről, mi nem te vagy..mert
    szeretsz minket imresszionistákat..Tengerem vagy..
    Nem mondok le rólad, egy Monet nem mondd le rólad...Türkizzel festem neved,
    királykék árnyalataival vallok szerelmet, nyüszitésem hozzá a csend, a viz  
    csobogása, mert olyan jó sirni...Monet, a vizek Raffaellója, még te is tudsz
    sirni! Miért nem szeretsz? Mi gátol,mondd, te gyűlölt imádottam,mi gátol...
    Csak lelked egy darabját add nekem, lelked egy darabkája elég nekem..
    Renoir ellopta képem, csak mert megtetszett neki, én megtaláltam már stilusom,
    és az te vagy angyalom.. a vizek nyugodt, nyugtalan élete, te vagy angyalom..
    Csitt, leülök a fűbe, szomjasan iszlak téged, még mintha te már enyém lennél.
    Minek irtad fehér papirra, hogy nem akarok fájdalmat okozni? Felejts már el,
    kérlek..Elfelejteni, nem nem nem..
    Hisz te vagy a fényem...
     Kész van a Le Havrei-i világitótorony és hullámtörő. A tenger vad, rózsaszinű
    hullámokat ver, a mólón fázós emberek járnak föl-alá a zúgó szélben, fejük felett
     sirály kering, az égbolton szivárvány. Azt akartam, hogy pénzem legyen, hogy te
    is lásd tudok pénzt keresni! De nem megy, te nekem nem fázós ember vagy, te
     nekem a mindenség vagy, a fény, aki a csapongásom fékezi, de mondd, miért nem
     csaponghatok..Szerelem. Ha nem engeded, akor is enyém leszel. Ugye ejössz velem
     a tengerhez? Én tengerem, együtt nézzük a hullámokat, és nem beszélünk.
     Nem szólunk egy szót sem, ölembe hatod fejed kedvesem, kedvesen.
     Hazasétálok.. Camilléhoz te jársz fejemben.Még látszik a ház, távolabb
     kis erdő a borongós ég alatt, amelynek fellegei már nem fenyegetnek újabb
     esővel, de az úttesten még tocsog a viz. Magasra torrnyozott szekér
     tükröződik a nedves út fényében, egy hátulról is festönek látszó úr andalogva sétál
     az esőszagú faluvégen, jobbjában összecsukott esernyővel...
     Dúdolva magában, életem, te vagy a tengerem...

    
 ******************************************************************************************************

KOMMENTEK:

 

Tengerem vagy

(hori - 2008. 05. 27. 11:59)

Milyen szép is a tenger! Ott kell lenni, át kell élni! Egy festő szemével látni! Egy zenész fülével hallani! Egy író gondolkodásával gondolkodni! Újjászületés... vagy metamorfózis(?)Talán mégis szép az Élet.

 

Tenger

(Vacs - 2008. 05. 27. 09:09)

De gyönyörű... Hullámzik, mint a valóságban. Sirályok hangját hozza a szél, mely sóspermetet fröcsköl az arcomba... Valódi impresszionista alakzatok. Sohasem láttam a tengert, csak elképzelem, de...

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.