Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Lucádtól...

2008.07.02

Lucádtól...


Teljes véletlenül, bepottyantál az életembe. Nem hívtalak, itt voltál.
Ki küldött téged, kit kinevettem, a bolond! Azon a keddi napon
kidobtak egy kutyát itt a faluvégen. Nem bírtam megállni, hogy
ne vigyek neki ki kaját. fekete kutya, kis keverék, kit mindenki
elkerült, volt aki megdobálta.
Nekem a kutya más volt, mint egy ember, ki nem kell senkinek.
Én is ilyen kutya vagyok neked.
és nem tudom hol kezdjem az egészet, talán Istenednél, talán a hitednél,
nem tudom. A vívódásainknál? Majdnem szerelem lett. Tudtuk, hogy vékony
a jég, elcsúszhatunk. Agapé, Erosz nélkül? Bevállaltuk ami nagyon ritka férfi és nő között.
Nevelsz állandóan. Nem is nevelés ez, annál több. Nézlek, jár a szám,
mert mindig én beszélek sokat, olyan vagyok mint a patak, te meg
a meder amiben folyhatok,néha lágyan,  máskor meg minden dühöm
kiadva rád zúdítom mocskom...
   Lágy is vagyok, ilyenkor zöld szemed ragyog bennem, a barnában.
A hangod egész különös, a lényed megérint, vitatkozunk.
   -Szép vagy, -mondod- nagyon szép, mint a levelek ősszel...

Barna szemeid, a meleg terrakotta árnyalatai, a rozsdáé. Őszi nő.
  -Te meg a tavaszi férfi, fura humorod, a zöld árnyalataival,
elmondod nekem márciust, ...ha lenne fényképezőgép, most kapnám
el a pillanatot.
amikor beszélsz, de én hallgatok, mert nem az érdekel, hogy
az aranyméznek, és a fokhagymának milyen jótékony a hatása.
  Elhallgattam, rajtad őzbarna kabát, farmer, és csak mondod
mondod, a kiflim harapom, nézlek, még sokáig nézlek, de sírnom
kell az Öreg-tó partján, mindjárt sírni fogok.
    Szeretlek. Szeretek mindent ami vagy...
megbocsájtom neked, hogy imádod a plázákat, azt is, hogy
  néha merev vagy, mint egy öregember, azt imádom amikor
mesélsz nekem gyönyörűt.
   Tudom, hogy szeretsz, de ezt a szót dugod előlem, de miért?
Ha lódítok, te  mondod, na ez megint "Lucás volt",-és majd
elneveted magad...
-Lucám, gyöngyvirágom....
- Mondd mégegyszer, kérlek.
-Lucám, Lucám, édes pici Lucám!
Mondd, meddig tart barátságunk,ugye életünk végéig?
- Igen addig, nekem tovább, mert magammal viszlek!
-Elviszlek magammal a Holdra, ahol ezüst ruhát szövök neked,
ahol nézzük az embereket, és ahol a szeretőkre
holdvény szonátát dobunk, lágyan, hogy érezzék
 Egymás mellett ülünk majd, én mesélek neked
a kishercegről....
 
-Én meg a szeretetről mesélek az embereknek, arról az érzésről
amit érzünk. Mesélek  a csodáról, a barátságunkról,
a nevetéseinkről...
Arról, hogy félszavakból értjük egymást, hogy öreg vagy, nekem
mégis fiatal.....
- és még öregebb leszel..-értenék az emberek?
-Nem, mert nem élték át.Lucám, gyöngyvirágom nem értenék...
-Értenék Istened, meg Károlit?
   Nevetsz...jaj, kis bolondom!
Mennem kellene.    Ezer a dolgom, mégis maradok veled...


maradok veled, egy kis örökkévalóságig, míg nézzük a vizet,
               nem beszélünk..
               a jég olvad
               szép vagy március-ember.
               Mosolygunk
               zöld-barna patakmeder,
Maradok veled...
      
Maradok sok örökkévalóságig,hogy megint

 
 ne fogadjam meg tanácsaid,


Sokáig nevessek,amikor mondod,-Lucám, te tűzrevaló, égetnivaló vagy...

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Lucádtól...

(Kabóca, 2008.07.23 20:59)

A kidobott fekete kiskutyától az égetnivaló Lucáig. Ekkora tűz,nehogy öngyulladás legyen belőle.Csodálatos!