Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

ima

2008.07.03

Kép ima


  Nem Godard, ezek az én stációim. történetet irok magamról
  magamnak , magammal. Évek munkája nyög benne, az érzéseim,
  néha élőveszem, majd tudatom mélyére űzöm,Az olvasó nem
  olvas. Talán álomország tengerpartján nem ért, és nem baj
  Sokat irtam már, rengeteget, arcokat vittem tudatom szürrealista
  mélyére, majd előkaptam, mint cilinderből a nyulat.
  Imresszionista festő lettem, a pipacsok, most ezt festem.
  Csak akarnám festeni, nem birom, mert leteszem a vázlatom
  nem lesz most skicc, nem ám, eldobok mindent és pipacsmezőbe
  dűlök magam vagyok a sok piros szirom jajongása, meghalnak
  és mégis örülnek haláltánc vidám kánkán keringője énekel.
  Halott szirmok magánya testem alatt.Ölel a szerető
  Őlel, heroikus küzdelem libidó pipacs ölelés.Nem kell
  most férfi, Mandalát rajzolok testemre szirmokból, és jó.
  Nem kell a barátságod a sose volt én vagyok a haverod.
  Nem kell a gyengeséged, mégis orgzmusért könyörgök,
  kezem imára kulcsolva, add nekem magad, kérlek..
  Jó igy a búza között fekve, betakarlak szirmokkal, a nap
  ne lássa vágyad, betakarlak szirmokkal,égő orgazmusaink
  kiálltását viszi a szél valahová, talán az ég emlékkönyvébe
  ragasztja, nem tudom,lágyak a szinek, imámra ki felel?
  A Grisbit hallgatom, Mikor elmentél ez szólt ócska
  számitógépemen, a francia dal.Ne keress már, mondtad
  a grisbi szólt, a festmények a falról nem estek le,
  nem ültem le a meglepetéstől, átfutott agyamon saját
  magam képe, ahogy beszélek keményen, ahogy elveszem
  neved, és másnak adom. súlytalan volt bánatom a pipacs
  hallgatott meg és megnyugodtam, de a kifulladásig
  imádkozom hozzád, gyere ne menj el,mert még fáj,
  talán szirmot hintek rá, sziromkoszorút,még  télviz
  idején is, bár remélem nem nézek akkor már hátra.
  Csak remélni merem, hogy vigyorgó pofával télen nem
  gondolok impresszionista látomásokra.
  Még nyár van, és én imáért könyörgök, de hiszen
  külön te, és külön én.Elaludtam pipacsmező
  közepén, nem baj égnek szemeim, a sok kedvenc szin
  a pirosak támadása ellenem.Kifulladásig. Hivlak,
  nem jössz. Pipacsmezőn táncolok.Keringő, már boldogan.
  Pipacsok a hóban, szeretkezni akarok, hogy
  tüdőm, szivem dermedjen meg végre, végre már.
  Talán egyszer megkérdem, ki is votál. Ki voltál?
  ima Godardért, na meghallgattad?

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.