Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Diókék

2010.06.27

 

szőlők szívében lakom a kéklő hegygerinc szemez velem éjszakai utamon
mozdulatok kék álmos mozdulatok szerelemtáncokon ringanak
Villő lassan emelkedem a magasba énekelek
ferde záport kapok
nevetek hisz a szőlő
szívében lakom
nyilakkal táncolok
dalom egyszerű
ne félj csak egy kicsit fáj

'krétás fehérjén hajnalig
lesem a Bohóc nevető
cseresznyepiros ajkait'

Verlaine sárga papírra írt részeg röhögése
tükörből olvasom gondolatait


kíváncsi vagyok ott egy öregember
tölti a korsóját a kútnál nem figyel nem lát köves a folyómeder kapaszkodik
a fa vagyok csenevész csókérintésétől hajlok felé a szél szeretkezése elé önmagam felé húz átölel simogat, lassan csitul pihegve hajlik törzsem most minden olyan más látod? borostyán és diókék
faasztalon borospohár mellett kancsó felborult fény fürdik a borban mellette pakli kártya megkeverték kiosztották elvették és visszaadták
a kártyázók éjjel
még érzem a dohány illatát gomolyogva szállt veled is így bánik az élet Bolond nem látod? pakli kártyák vagyunk


hamvasbarna
földgallérrögök
röhögök


szőlőcsalitok lerántod magad mellé érzed milyen kevély a mozdulat nem érzed te vagy a mezei pocok a vetésben

hajnalodik az első madarak röpülnek alattam némelyik optimista vadász a törött szárnyú sír csak én látom a tündér aki nyilakkal száll magamra terítem a madarat ezüstblúz a sólymom hagyja de fél látom az eperlugast alattam

részeg darazsak
mámorosan
földre potyognak

akár az emberek harsan nevetnek semmiségeken szédülve veszekszenek
a Nap felé szállok lágyan éget a sugara mégis kíváncsi vagyok dallamok széttört álmok nem baj ha nem érted színek talán a kadmin a karmazsin eszedbe jut a fiú nem hallod mit mondd mégis tudod mit akar


Nem vagyok normális ha írok


jó lenne most egy cigi de már elszokott tőlem a mozdulat mégis rágyújtok

lassú tánc
lassú tánc

art deco felhők vörösek lilák kékek holnap szél lesz sárgát is látsz indiait feléd jön simogat egymás elé rakja lábait mint anorexiás manöken nem nevető arcába bámulsz
hát ilyen a félelem a hová lett?


futsz Bolond a férfi karjaiba
megváltás aznapi ámokfutás--- hiszed --- hiszed a mesét
az este impressziói ne gondolkozz
a vágyé az odaadásé az undoré
minden változik kékből kékké
visszamész önmagadhoz
tündenapod lejár Villő



A többi? A fekete felöltős férfi aki esteden lapos kavicsokkal játszik az öböl kobalt vízén
és vár várja hogy a levél materializálódjék a némaságból
MKrisztina
2010. június 14., 16:44:29
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.