Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Árulók

2010.06.27

 

Mint ki a rojtos fotelba huppan
ólomnehéz pillantással
magad előtt látva a tükörképed
nyári kávészínű barna szemeid
tompa fáradtsága életuntsága
micsoda ellentét zöld felföld
és szilaj szeles hegyfok között
mint depresszió vitorlájából
kifogod a szél nevetését
szilvaszín partvonal múltad
temesd ötven láb mélyre
nem mered a tudatod hozzád vágja
emlékeid kanyargó sétaútjait
és csak sajnálod magad jólesik
mindőnkkel úgy bánik az élet
mind pakli kártyával megkeveri
kiosztja elveszi visszaadja
és te ezt soha nem vetted észre
pedig szépen kínálta magát
akár kifestett kurva száz szin
ajándéka mit láttál az életből
semmit láttál született áruló
tüzes szavak pórusai testeden
dallamosan pőrére vetkezve
mikor szerettél felszabadultan
tán sosem nem mertél élni
hirtelen villámcsapás bennem
éles villanófénynél látlak
saját gyarlóságommal felruházva
nem vettem észre önzésed játékát
mint vakondok túrtam lelked temetőjét
elhittem hogy smaragdot találok
ma este csended hallom sóhajod
rózsás arcú született árulók vagyunk
de minden sziget újra zöld lesz
kiszáradt folyómedret elönti az ár
miért hinnéd el szavaim nem látó

Boguinál vajon most is olyan a
Szajna mint zöldellő búzavetés?
MKrisztina
2009. április 29., 15:31:37
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.