Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Angelus

2010.06.27

 

szeretem a barbizoni erdő csendjét
amikor a vihar mozdulatlanná merevedik
nyugalom és valami
megállítja a tájat
mikor a csend némán hallgat
és mint ki sokkot kapott
lágy színekkel
olvadó fényekkel kacsint

éhes a család
orcám verítékével festem az Angelust
nőm zokog
nem tudja mit adjon enni a kilenc éhes szájnak
tudom éjjel sír mikor
nem lát senki
nem alszol
talán lesz még pár frank min
holnap egy cipót veszek
és látom gyerekeim szemében az ibolyaszín dühöt
amikor imádkozni kell
és áldást mondani

szép az ami igaz
és elgondolkodom
mennyire nem így van
hisz a művészet nem ez

a mondák legendák istenek
a csodák az egyházi történelem
a festés átkerül a rút kosarába
rongyos ruhába öltözött a paraszt
búzarostáló

sírva festem éhét a földnek
három pöttömnyi kis gyermek
főkötő
hosszú szoknya
facipő
anya enni ad
napfény és meghittség

nincs frank
gyomrom kordul
több vizet iszom
már nem rajzolok pajzán dolgokat
minek
ha mögöttem kiröhögnek

jó itt Barbizonban
szép az erdő
a fák kérdik éhes vagy-e
és Mózes könyvét olvasom

Kalász-szedők és a nyomor három rút asszonya
az idő ráncokat vés arcukra és
tudom hogy egyszer
felállva ünnepelnek
addig éhezem
kaparókéssel festek
Istenhez száll imám s nőm gyűlölete

megint áldott

Istenem
miből etetjük a kisdedet
talán a fényeimből árnyékokból
a plen air fényes csodáiból?

a bizonytalanság az élet lényege
megtanultam
tünékeny a világ
pár frankot találtam felöltőm zsebében
a perc örökké változik
a falevelek
fénye arcomon
játszik a tükörben
orcám verítékét iszom szomjasan
önmagam elkeseredett kisded játékát
szárad a vásznon a barna okker s cinóber
kineveti kínom
minden szín röhög
boldog vagy: kérdi
amikor a vajat köpülőd táncol?
vásznad kenyér
a puha
egyél
MKrisztina
 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.