Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Ciklámen

2010.06.26

 

 

a hársfa törzsének dőltünk
te és én hallgatva
néha kértem beszélj
az aranyló csendben
és hallgattam a görög népdalokat
nevetőráncokat
vésett az idő érdekes arcodra
szemed fénye
feketéllett mint két szegfűszeg

-meséltél-

mindig görögül
megszakítás nélkül énekeltél
a vén hárs alatt a Rába sodrásánál
Folyónak neveztél
álomvilágunkba képek keveredtek

mézet izzadunk
borostyánt és terrakottát
fűbe heveredve nézzük a felhőket
  nevess a gomolyokra
ne kutass titkokat
Folyó

a szigeti házad hamvas ezüst olajfákkal
és a mandulafák illatával
vörös lábú szirti fogoly sétája
- ez jutott eszedbe

tudod milyen volt az az éj?
a nő csókjai odaadása remegő combjai
elmondtad de nem értettem- az a tiéd volt-
a nagy szerelem dallamát nekem adtad
és az égei-tengert
volt egy kutyád ma róla olvastam
eszembe jutottál hirtelen téged láttalak a kutyában
azt hiszem Folyó-énem sír

hullócsillagos volt az ég
magányos öblöket mosott a smaragdzöld tenger
sirályok rikoltása
a dél fehér útjain

---Folyó vad Folyó----

Hajnalodott az olajfák között
a virradat ezüstre festette
mozdulatlan leveleiket

de a napcsigázta délutánokon
mikor remeg a levegő
a kutyáról olvasok
vagy a hársak illatát érzem
a mandulavirág első fehér szirmait
álmom margójára firkállak

ciklámen a kék zománctálkán
 
2009. április 06.,
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.